Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az éjjeli őr

2017.12.29

                       Egy indián a sok közül

 

A z öreg indián el érkezettnek látta az időt, összepakolta azon  dolgait, melyről

azt gondolta, hogy utolsó   pillanataiban,  talán   még   fontos    szüksége lehet

rá. Utoljára  körülnézett ,lélekben búcsút intett a múltnak, s mély sóhajok  közt,

elindult, ahogy ősei is tették, lezárni egy nagyon gazdag életet.

A hegyre vezető út hosszú,így volt ideje bőven elmélkedni a múltján. Nem félt

tudta, ez a sorsa, ennek így kell lennie. Néhány óra járás után megérkezett .

hol ősei is pihentek, a varázs hegyre. A régi öregektől mindig azt hallotta, hogy 

ennek a hegynek, hihetetlen varázs ereje van.Aki itt megboldogul, az csodál-

latos dolgokon megy keresztül, az utolsó pillanatokban. Varázslatos élmény-

be lesz része.A sok bánat,fájdalom, szenvedés eltűnik, és csak a szépre,, jó-

ra emlékszik vissza, az akinek ez a megtiszteltetés megadatik. Kiváltság ez

nem más, tudta ő ezt jól, és ennek reményébe ,lassan lerakta terheit , szép

rendbe,gondosan, ahogy azt az őseitől, és az Istenektől tanulta. Lassan mód-

szeresen elkészítette végső nyughelyét Az áldozati oltárt, ahol elmormolhatja

utolsó imáit, varázs szavait. Így szorgosan teltek, múltak a percek, s közben 

csak az járt a fejében, hogy miként, hogy lesz majd ezután. A túlvilágon vajon

úgy lesz, ahogy tanították? Vajon valóban találkozni fog, sosem látott őseivel?

Rég nem látott szeretteivel? Valóban ott mindenki boldog,nem fáj semmi, van

minden bőven, ilyen, és ehhez hasonló gondolatok közepette,végére ért az

előkészületeknek. Méltóságteljesen elhelyezkedett a gondosan összehajtott

szőnyegre, kezeit átfonva szíve fölé emelve várta, a csodát. Tekintetét az égre

emelte, belerévedt a messzeségbe. Telt, múlt az idő, a várva várt csoda, csak

nem jött. Felejthetetlen gondolatok,már nem hagyták el elméjét. Egyszer csak

hirtelen megvilágosodás tört rá. Pató Pál gondolatai jutottak eszébe "Ej ráérek

erre még!" Azzal gyorsan összerámolta a cuccait, és haza indult. Útközben

hazafelé rájött, hogy előbb találkozik az őseivel otthon, az Izaura TV-be, mint.

itt a hegyen.

 

20016  12.17. Nagykanizsa  Simon Tibor 

 

                                  Az éjjeli őr

 

Lassan készülődik első önálló szolgálatára, mely ráadásul , egy telephely éjszakai őrzése lesz. Mivel tapasztalattal nem rendelkezik ,izgatottan várja. Hogy is lehetne tapasztalata, hisz a tanfolyam elvégzése után, csak néhány óra gyakorlati szolgálaton volt, ami a rutin megszerzéséhez vajmi kevés. Így hát érthető fokozott izgalma, mely enyhe gyomor fájással is párosul. Gondosan rendezgette dolgait, átgondolva, hogy mi az, amire szüksége lehet majd, az éjszaka folyamán. Először is, amit jól az eszébe vésett, az iratok, aztán a ruházat rendben léte, majd harmadszor, de nem utolsó sorban, a józan állapot. Külön figyelmet kell fordítani az étkezésre, mert a nem megfelelő étkezés, kihathat a munkavégzésre. Elvonja a figyelmet, koncentráció hiányhoz  vezethet. Ennek szellemében végezte a készülődést, s mikor mindent rendben talált, leült. Újra átgondolta a dolgokat, vajon valóban ezt akarja? Jó lesz neki?Nincs más megoldás? Mivel, hogy a munkanélküliség hihetetlen  mértékben eluralkodott az országban nem nagyon lehetett válogatni a lehetőségek között. Mindegy belevág, aztán majd csak lesz valahogy. Örülni kell ennek a lehetőségnek is, hisz sokan  szívesen lennének a helyébe. Meggyőzte magát döntése helyességéről, és lassan öltözködni kezdett. A hideg, szeles őszi időjárás, kicsit több ruhát igényelt. Az előírásnak megfelelően felöltözött, felvette hátizsákját, mélyet szippantott a hazai levegőből. - Na édesanyám, akkor mennék is, aztán szurkoljon ám nekem! Nagyon köll a munka.- Jól van fiam, vigyázz magadra, ügyes légy, szégyent ne hozz ránk.

Elindult. A telephelyen, ahol dolgozni fog, már türelmetlenül várta kollégája. Lassan közeledett, szíve egyre hevesebben dobogott. Alig fért el vézna mellkasában.Vajon milyen lesz, hogy lesz? A kapuhoz érve becsengetett. Egy idősebb férfi jött elébe, ajtót nyitni.- Jó estét kívánok, én lennék az ujj kollégája, Gézának hívnak.- Jó estét. Azt hiszem nyugodtan tegeződhetünk, hisz én vagyok az idősebb, szervusz.- Akkor szervusz.- Na Géza, ha minden rendben lesz, akkor mi ketten fogjuk egymást váltani, azaz váltótársak leszünk.- Nagyon  örülnék neki, de nekem még nagyon sokat kell tanulnom.- Ne aggódj, majd én mindenben segítek neked.Egyébként engem Ferinek hívnak, de nyugodtan híjál csak Ferinek. Géza lepakolta a holmiját egy székre, és útnak indultak megismerni az új munkahelyét. Az öreg már régi motoros volt a szakmában, és elég nagy franc hírében állt. Köztudott volt róla, hogy az újoncokat rendszeresen megvicceli, megijeszti. Most sem tett másként. Ahogy sétáltak a területen, hihetetlen történetekkel fűszerezve magyarázta el a konkrét  feladatokat. Géza szájtátva, kissé ijedten hallgatta az öreg előadását. Újra fel merült benne a kérdés, hogy vajon tényleg jó helyen jár? Visszaút nincs gondolta, már itt vagyok, lesz, ami lesz. Mindent alaposan megnéztek, átbeszéltek, majd visszatértek a szolgálati helyükre. Lefőztek egy kávét, miközben az öreg tovább magyarázta a feladatokat, természetesen, az őt jellemző stílusban, arra törekedve, hogy a frászt hozza a fiúra.A vén gazember látta, hogy a mondókája komoly hatással van Gézára, kinek tekintete ezt látható módon, el is árulta. Nagyon elégedett volt magával, gondolta most már magára hagyhatja a fiút. Így is tett, készülődni kezdett . Mielőtt elköszönt volna, újra felhívta a fiú figyelmét az őrutasítás pontos betartására, a pontos napló vezetésre, ez esetlegesen előforduló események, hű dokumentálására.- Hát akkor, eseménytelen, jó szolgálatot kívánok neked kolléga.- Köszönöm a segítségedet, jó pihenést kívánok Feri bátyám.- azzal bezárta az ajtót az öreg után. Felnézett az égre, nagyot sóhajtott,- na vágjunk bele.

Lassan , büszkén ballagott vissza a szolgálati helyére. Az okmányok megírása után, az őrutasítás olvasása közben, neki állt megvacsorázni. Minden rendben működött, nyoma sem volt az öreg által elő adottaknak. Teltek ,múltak az órák, Géza kezdett egyre álmosabb lenni. Nem is csoda, hisz ő még nem volt hozzászokva, az éjszakázáshoz, az éjszakai élethez. Szemei le lecsukódtak. Eleinte még ellent tudott állni, de a gonosz erősebbnek bizonyult. Gondolta, mi baj lehet abból, ha egy kicsit szundikál, hisz úgy sem tudja meg senki, ő meg nem fog vele el dicsekedni. Úgy is tett, az asztalra borult, és átadta magát az álom világának. Hamar Rambó lett belőle , ki hihetetlen bátorságáról volt híres. Hadseregek réme, a legyőzhetetlen. Mosolygó ajkai közt megcsillant, az elégedettség, nyugodtság nedve, mely végigfolyva állán, kézelőjén fejezte be utazását.

Egyszer csak hatalmas csattanás zavarta meg álmát. Ijedten ugrott fel, és szaladt messze a helytől, ahol még néhány perccel előbb, hősként pihent. Egy igazi paradicsom volt számára. Nem tudta mi történt. Várt egy ideig, s mivel nem volt folytatás, vissza merészkedett. Mind egy, gondolta, azért jelentést csak kell írni róla. Legalább látják, hogy ő milyen lelkiismeretesen, komolyan látja el a szolgálatot. Elővette az esemény naplót , és a következőképpen írta le a történteket.

Az éjszaka nagy csattanással tört reám a magány, 

úgy megijedtem, mint egy szűz leány.

Kiáltottam nagyot, s kifutottam onnan,

mikor visszanéztem, azt sem tudtam honnan.

 

Inamba szállt lábam, menekültem bátran,

A nagy sötét éjszakában.

Hallom ám, hogy arra sétál néhány rajkó,

eszembe jutott rögtön, nyitva van az ajtó.

 

Így hát, hogy ne féljek, kézen fogtam magam,

halkan, csendben visszaosontam.

Remegett térdem, izzadt tenyerem,

Gondoltam, most végem, jaj lesz nekem.

 

Álltam csak bambán pórul járva,

mert a kulcs belülről, bent maradt a zárba.

Gondolta egyet, sóhajtottam nagyot,

Berúgom az ajtót, hiszen Rambó vagyok.

 

Magamat bátran összeszedvén,

félve bár, de beléptem én

Odabent csak sötét, és a csend várt rám

na meg még valaki, újra a magány.

 

Dátum, aláírás. Géza elégedetten összehajtotta a naplót. Ezt így kell, gondolta, s távolba révedt tekintettel várta a reggelt. Szolgálata végeztével hazament, lefeküdt meggyőződve arról, hogy ez a munka neki való semmi kétség. Azt.hogy a főnökei miként értékelték, arról nem tudni,de Géza lelkiismeretesen készült, a következő szolgálatára.

 

2015 Nagykanizsa        Simon Tibor

 

 

 

 

 

 

 
 

 

Profilkép


Képgaléria


Utolsó kép


Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Július / 2022 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 47930
30 nap: 133
24 óra: 3